Félelmek az önvezető autózás kapcsán

Az önvezető autók világa egyre többet hallat magáról. A világ vezető gyártói dollármilliárdokat nem kímélve fejlesztik az ehhez szükséges digitális technológiát, versengve egymással, hogy ki készíti el elsőként az emberi beavatkozást nélkülöző, teljesen autonóm közlekedésre képes járművet. Ezek komplex eszközökkel és szoftverekkel felszerelt autók, melyek kifinomult érzékelőkkel és bonyolult algoritmusokkal biztosítják a kocsik zökkenőmentes működését. Megvalósulásáig még hosszú út vezet. De ha maguk a járművek el is készülnek, és ki is épül a közlekedésükhöz szükséges infrastruktúra, még mindig szembe kell néznünk a velük kapcsolatos egyéb problémákkal. Nézzünk néhány példát a témakör leginkább vitatott kérdéseiből, arról, hogy mi mindent kell tisztázni a teljesen önjáró autók forgalomba helyezéséig, illetve milyen aggodalmakkal kell szembesülniük a gyártóknak az önvezető gépjárművek bevezetésével?

• Jogi kérdés: Az önvezető autó meghibásodásából eredő balesetekért ki lesz a felelős? A jármű tulajdonosa, az utas vagy esetleg a gyártó?
• Etikai kérdés: Milyen szempontok szerint programozzák be az autót a gyártók? Elkerülhetetlen baleset esetén feláldozhatók-e a jármű utasai, ha egyébként sokkal több áldozat lenne? Ki fog olyan autót vásárolni, amelyben az utas lehet az áldozat azért, hogy minimalizálják a halottak számát?
• Gazdasági kérdés: Az önjáró autó és a köré kiépített infrastruktúra megvalósítható-e gazdaságosan? Mikor lesz ez egy olyan termék, amit egy átlag felhasználó is meg tud fizetni?
• Kiberbiztonsági és adatvédelmi kérdés: Tudnak-e létrehozni olyan védelmi technológiákat, amelyek meg tudják védeni az utast és környezetét a hekkertámadásokkal szemben – gondolunk itt a személyes adatok ellopására –, akár flotta része, akár magántulajdonban lévő jármű esetén? Sikerül-e kivédeni azokat a terrortámadásokat, amelyekben az akció fő eszköze a terrorista által használt autó (pl. nagy sebességgel tömegbe gázolás)? Esetleg meg tudják-e akadályozni egy teljes önvezető flotta leállítását?
• Bizalom: Megbíznak-e az emberek annyira a gépben, hogy ne is igényeljék veszély esetén a humán beavatkozás lehetőségét?
• Társadalmi aggodalmak: Hajlandóak lesznek-e lemondani az emberek a vezetés élményéről? Hogyan reagálnak arra, hogy benne ülve egy gépre vannak utalva? Gyalogosként le mernek-e majd lépni a járdáról, ha az utakon ilyen autók közlekednek?
• Munkaerőpiaci aggodalmak: Mivel az önvezető autók bevezetésével feleslegessé válhatnak a járművezetők, mi lesz az olyan munkahelyen dolgozó munkavállalók tömegével, akiknek vezetéssel kapcsolatos beosztása van?
• Környezeti kockázat: A gyártók találnak-e megoldást a szélsőséges időjárási tényezők által okozott esetleges problémákra? Mennyiben befolyásolják a szenzorok hatékonyságát a rossz időjárási viszonyok (heves eső, hó- vagy homokvihar)? Ilyen körülmények között is biztonságosan tud majd működni?

A technológia fejlődésével a kérdések száma is egyre nő.  Láthatjuk, a fentiek tisztázatlansága mellett fontos probléma a megoldandó feladatok bonyolultsága is. A kutatóknak folyamatosan át kell gondolniuk a már ismert és még ismeretlen, de lehetséges veszélyforrásokat is, ezáltal jelentősen csökkenteni a kockázatokat.  Mivel az emberek félelmeit az önjáró autókkal szemben növelte a már megtörtént balesetek száma, ezért igen fontos lenne a felelősségteljes fejlesztés, a lakosság rendszeres, korrekt tájékoztatása, ezzel a bizalom elnyerése. A kihívások kezelése csakis úgy lehet hatékony, ha az az összes érintett lelkiismeretes, aktív részvételével történik. A sok felmerült kérdés miatt egyelőre távolinak tűnik az önvezető autók bevezetése. De ha megnyugtató módon sikerülne rendezni mindahányat, extrém módon változna meg az emberiség élete. Nagy kihívás elé nézünk, de állunk elébe!