Mit tegyünk, ha autózás közben váratlanul rendkívüli helyzetbe kerülünk?  3. rész

Cikksorozatunkban írtunk már azokról a kellemetlen szituációkról, melyek slusszkulccsal, rendszámtáblával, szélvédővel és visszapillantó tükörrel eshetnek meg. Útmutatást adtunk arra vonatkozóan, hogy ezekben a kínos helyzetekben mi a helyes eljárás. Most a vadbalesetek megelőzéséről, és a már megtörtént vadgázolás utáni teendőkről, valamint az úthibák okozta autókár elkerüléséről és kártérítéséről szólunk. Igyekszünk olyan tanácsokat adni, melyek követésével elejét vehetjük a sérülésnek, anyagi kárnak, illetve kártalanítási igényünk érvényesítésének lehetőségeit vázoljuk fel.

• Az országutak mentén gyakran látunk vadveszélyre figyelmeztető táblát. De vajon mindenki tudja, hogy mi a teendője ilyen útszakaszon? A balesetek számából arra következtethetünk, hogy nem, és csak remélhetjük, hogy elénk nem is fog kiugrani sem őz, sem szarvas, sem egyéb vadállat. Ám jobban tesszük, ha felkészülünk rá!

Az év bármely időszakában számíthatunk arra, hogy vadak szaladnak ki az erdős, bozótos, magas fűvel benőtt, esetleg nádas területekről az úttestre. Az őzek például július végétől augusztus közepéig a legváratlanabbul bukkanhatnak fel, amikor a párzási időszak miatt csökken a veszélyérzetük, kevésbé óvatosak. Októberben gímszarvasok felbukkanására számíthatunk, novemberben pedig a vaddisznóhajtás miatt kerülnek gyakran állatok az utakra. Ne kerülje el figyelmünket a vadveszélyre figyelmeztető tábla. A legjobb, amit tehetünk, hogy fokozott éberséggel közlekedünk. Ne csak előre nézzünk, hanem folyamatosan pásztázzuk az útszéli környezetet! Ha nem is veszünk észre állatot, akkor is menjünk lassabban! Ha azonban előttünk látunk átszaladni egy vadat, érdemes hosszan nyomni a dudát, hogy az őt követő társait elriasszuk. Amikor azonban már nincs mit tenni, autónk elé ugrott egy vad, egyetlen jó megoldásnak látszik a satufék. Lehet, hogy így is ütközünk a vaddal, de még mindig kisebb lesz a kár, mintha elrántjuk a kormányt, és esetleg frontálisan belerohanunk a szembejövőbe, vagy árokba borulunk, netán fának csapódunk. Csúszós úton még nagyobb a kockázat!

A baleset után azonnal hívjuk a rendőrséget, akik a helyszínelés során jegyzőkönyvet vesznek fel, és értesítik az esetről az illetékes vadásztársaságot. Az elütött állatot véletlenül se vigyük haza, mivel az az állam tulajdona, ellenkező esetben lopással vádolhatnak bennünket.  Kártérítési igényünket csak a jegyzőkönyv birtokában nyújthatjuk be. Az igény elbírálásánál fontos, hogy vadveszélyt jelző tábla volt-e az adott útszakaszon, vagy sem, de az is  befolyásolhatja az ítéletet, hogy a vadásztársaság részéről történt-e bármiféle mulasztás, aminek teljesítése esetén elkerülhető lett volna a káresemény. Mondjuk az út közelébe helyezte ki az etetőt, esetleg nem végeztek el egy indokolt állományritkítást. Jó, ha tudjuk, hogy ennek bizonyítása a gépjármű-tulajdonos feladata lesz.

Ha sem a vadásztársaság – esetenként a közútkezelő -, sem az autós részéről - aki betartotta a KRESZ szabályait -, nem bizonyítható felelősség, akkor a kárt mindegyik fél maga viseli. Ha mindkét érintett hibázott, akkor felelősségük mértékének arányában kell a kárt egymásnak megtéríteniük.

 

• A legelővigyázatosabb sofőrökkel is megesett már, hogy kátyúba hajtottak. Ez még akkor is előfordulhat, ha az úthibára tábla hívja fel a figyelmet. Nagy esőzésekkor meg - tócsa láttán - igazi kihívás felmérni az autóból annak mélységét. Tehát bármennyire is óvatosak vagyunk, egy gödörrel való találkozás végződhet defekttel, a felni sérülésével, futómű-károsodással, autópályán haladásnál - a nagy sebesség miatt - még személyi sérüléssel is. Főleg ha a sebességhatárt sem tartjuk be!

Ha van erre biztosításunk, akkor némi ügyintézést megspórolhatunk magunknak, mivel a biztosító párbajozik majd helyettünk a közútkezelővel. De ebben az esetben is a mi feladatunk a nagyon alapos, és mindenre kiterjedő dokumentáció elkészítése ahhoz, hogy érvényesíthessük kárigényünket. Lássuk a teendőket, ha kátyú miatt esik kár autónkban! Az elintéznivalókat ne halogassuk, mert kárigényünket csak záros határidőn belül fogadják el.

 

• Hívjunk rendőrt!
• Készítsünk fotókat a körülményekről!
• Ha van, mentsük el a fedélzeti kamera felvételét!
• Kérjük el a tanúk elérhetőségeit!
• Méressük fel a járművünkben esett hibákat egy autószervizben, ahol alaposan indokolt írásbeli véleményükhöz árajánlatot is mellékeljenek a javításra!
• A helyszínelés dokumentációját kérjük ki a rendőrségről!
• Töltsük ki az önkormányzat erre hivatott formanyomtatványát!
• A káresemény bejelentéséhez a rendőrségi feljegyzést, a helyszíni fotókat, a formanyomtatványt és a szerviztől beszerzett véleményt együtt küldjük el az útkezelőnek!

Ha az út- és időjárási viszonyoknak megfelelően közlekedtünk, amikor sérült az autónk, és minden iratot megfelelően adtunk be a kárigényléshez, akkor – mivel jogszabály írja elő - számíthatunk teljes kártérítésre.

Vannak kivédhetetlen helyzetek, melyek következtében a saját érdekünkben kénytelenek vagyunk jogainkat érvényesíteni. Járjunk el mindig körültekintően, a lehető legaprólékosabban és legjobb tudásunk szerint, mert ha nem így cselekszünk, nem is számíthatunk kedvező elbírálásra.